Összhangban otthonunkkal és a világgal | Harmóniateremtés Feng Shui-jal 1.

A Feng Shui – a térrendezés ősi tudománya – sokunk számára csupa titok, egzotikus szimbólumok, furcsa szabályok tömkelege. Gyakran hallunk, olvasunk róla, többségünk mégis felszínes ismeretekkel rendelkezik a Feng Shui összetett, rendkívül szerteágazó volta miatt. Ami bizonyos: rengeteg követője van világszerte, köztük olyanok, akik a mindennapjaikban igyekeznek a Feng Shui ajánlásait alkalmazni. Meghívtuk szerkesztői csapatunkba Halzer Dorottya okleveles Feng Shui konzultáns-tanárt, aki hétről hétre érdekes adalékokkal, gyakorlatias tanácsokkal szolgál, hogy otthonunk, környezetünk valóban a jól-létünket szolgálhassa. Ajánljuk Dorottya bemutatkozó összeállítását!

„Az első a Sors, ezután jön a szerencse. Harmadik a Feng Shui, amit a többi ember szeretete és az önművelés követ” – szól az ősi kínai bölcsesség.

Mégis, mit rejtenek ezek a szavak?

A Sors a személyes életutat jelöli, magába foglalva azokat az erényeket, melyek azért adattak számunkra, hogy hibáink legyőzéséhez legyen miből erőt merítenünk. 

A szerencse mindenkori lelkiállapotunk függvénye. Aszerint, hogy bizakodással, a jóra készüléssel vagy előre rettegéssel tekintünk a jövőbe – mi magunk is alkotóivá válunk a velünk történő eseményeknek.

Talán hitetlenkedve olvassa mindezt? Gondoljunk csak azokra a fizikai kísérletekre, melyek tudományosan igazolták, hogy a kísérletező elvárásai tényleges hatással bírnak a kísérlet eredményére, előidézve a kívánt állapotot.

Most következik a talán „legkínaibbul” csengő szó a Feng Shui.

A szél és a víz írásjelei, melyek a térrendezés több ezer éves múltra visszatekintő kínai tudományát rejtik. A császári udvarban a Feng Shui tana titkos ismeretnek számított, melynek áldásaiból kizárólag az uralkodó és az előkelőségek részesedhettek. Azok a tanult mandarinok, akik jártasságot szereztek a Feng Shui tudományában különleges becsben éltek az udvarnál, véleményük alapján választottak területet új városoknak, tanácsaikat követték a paloták építésénél, berendezésénél egyaránt.

Napjainkban ugyanúgy él töretlen erővel az ősi kínai tudás. Hong Kong a maga pénzes bukszára emlékeztető kikötőjével a gazdasági virágzás élő példája. A maláj főváros, Kuala Lumpur és a közeli Szingapur épületei is ezen elvek szellemében kerültek helyükre.

Ellenpélda is szép számmal sorolható kezdve az amerikai Fehér Házzal, ahol az ártó energia egészen a lakosztályokig hatol, ezzel állandó támadásnak kitéve a mindenkori elnököt. Anglia sem marad el e tekintetben: a Buckingham palotára is „mérgező nyilak” merednek, balszerencsét okozva az ott élőknek.

Az ősi térrendezés tudománya valójában egyre szeretné megtanítani az embereket: a világgal való összhangban élésre. Persze ezt teszik modern kistestvérei is, a környezetvédő mozgalmak, a különféle alternatív csoportosulások és a new age filozófiák is.

A megteremtett harmónia az emberbaráti szeretettel teljesedik ki. Ez az a képességünk, hogy önzetlenül adjunk elvárás nélkül, anélkül, hogy viszonzást, jutalmat remélnénk mindezért.

Ez persze ismerős tanítás számunkra is, hiszen minden világvallás alaptételeinek egyike, a keresztény kultúránk pillére.

Végezetül az önművelés következik. Az a kínai életszemlélet, mely az Élet változásainak állandó figyelésére ösztönöz mindannyiunkat és a változással való együtt haladásra, a tapasztalatokból való tanulásra, a folyamatos megújulásra, az örök tanulásra.

Mindez nevezhető misztikának, babonának, ám az ellenzők egy kérdésben azonos állásponton állnak a Feng Shui híveivel. Elfogadják azt az alapvető tanítást, hogy összhangban kell élnünk környezetünkkel, önmagunk természetével, melynek lenyomata, tárgyiasult formája otthonunk, lakásunk, lakókörnyezetünk, országunk állapota. Ahhoz, hogy kedvvel tartózkodjunk lakhelyünkön, békés szigetnek, családi fészeknek érezzük, ne késztessen menekülésre érdemes tudatosan megfigyelni mit is halmoztunk fel, mivel vettük körbe magunkat.

A Feng Shui ugyanis a világ mozgását szimbolizálja. Óva int a változatlanságtól, a megrekedéstől, a fejlődés megállításától. Már neve is a világban uralkodó állandó mozgásra hívja fel figyelmünket.